Na szóval tegnap beharangoztam itt valamit, íme kész van a fedlap. Története van azért a takarónak azon kívül, hogy kisfiam kért egyet az ágyára. Márpedig a kérés számomra parancs, hiszen hogy is tudnék ellenállni egy ilyen kérésnek :-). Karácsonykor nagy izgalommal vetettem magam a netre, takarókat nézegettem, mutogattam nekik, hogy kisfiam kényes ízlésének is eleget tegyünk, na meg ugye összehangoljuk azért a jövendőbeli igényeivel is. Na Katával könnyebb dolgom volt, kisfiam már nehezebb falat volt. Végül is meg lett a takaró ami inspirált, szóval indulhatott a móka. Igen ám, de nem akartam fél évig elhúzni a dolgot, márpedig eddig mindent kézzel varrtam, géppel még sosem. Ééés itt jött Aranyember a képbe. Miért is nem varrom meg géppel, úgy sokkal hamarabb kész lenne. Háááát igen, de én még soha de soha nem varrtam géppel. Szegény varrógép tizenéve várta jobb sorát a dobozában, kibontatlanul, soha ki nem próbálva. Volt bennem para rendesen, és próbáltam is kibújni e nemes feladat elől, miszerint is géppel varrjak. Az első indok nem volt elég jó Aranyembernek, miszerint én nem tudok géppel varrni, a válasz az volt, majd belejössz. A második próbálkozásom az volt, hogy de hiszen ez egy 110V-os gép, itt meg ugye 220V van. Itt is kifogott rajtam, nem baj, van átalakító. Püff neki. Ezek után már csak cérnahangon mertem megemlíteni, hogy de mi lesz ha füstölni fog, leverem az áramot, vagy megjelennek az ufók :-))). Hát persze hogy erre is volt válasz, itt leszek melletted, nem lesz semmi baj, ha kell közbelépek. Nnnna itt már nem volt mit tenni, neki kellett állni. Kiskönyv elő, hogy is kell beállítani azt a fránya mumus gépet. És ami ezután jött, azt el sem akartam hinni. Ment és szépen duruzsolt a kis drága, és nem tudom hogy de még egyenesen is sikerült varrnom. Azt nem mondom hogy időnként nem akadtak nehézségek, de ahogy haladtam a dolgokkal, úgy lett egyre jobb és jobb az összhang hűséges barátom és köztem. Sok minden volt azért, amire menet közben jöttem rá, de mire befejeztem igazán jó barátok lettünk. Rájöttem apró technikákra, trükkökre, amit tényleg csak használat során tud elsajátítani az ember. Van pár gyermek betegsége a takarónak, de ezek tényleg pici apró hibák, már már jelentéktelenek. Néhány illesztés nem épp maga a tökély, de a végére az is ment. Bontani is bontottam rendesen, de az sokszor figyelmetlenségből fakadt. Olyan is volt, hogy nagyon nem illeszkedtek a sarkok, akkor bizony olló elő, és újra. Háááát így sikerült. Ez még csak a fedlap, szóval még szendvicselni és tűzni kell, de az már holnapra marad. Na nem mintha ebben a hatalmas hóesésben éppen nem érnék rá, de elfelejtettem időben bélésanyagot venni, szóval az holnapra marad.
És újfent mindenkitől elnézést kell kérnem amiért nem kommenteltem, de az elmúlt 6-8 hét emberpróbáló volt. DEEEE hál'istennek vége, végre vége a koktéloknak, remélem soha többet nem kell részesüljek bennük. Szóval most már tényleg leszek, jövök.
